Budapest

 Azt hiszem, senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy több tíz, vagy akár százmilliárdos forgalmat generáló cég első emberének a fizetése ne lehetne több, mint egymillió forint, ezért az számomra nem is meglepő, hogy Kocsis István, a BKV vezére, bruttó másfél millió forintot keres havonta. Békeidőben még az sem lenne különösebben arcpirító, hogy emellé minden karácsonykor felnyalja még az éves keresetének másfélszeresét is, ahogy például az sem lenne (békeidőben) durva, hogy "a Főtáv, vagy a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. vezérigazgatójának a jövedelme egymillió 250 ezer forint, 100 százalékos prémiummal".

A mostani nem békeidős helyzetben a prémiumokat vissza kellene venni, ahogyan például az amerikai AIG több mint egymilliárd dollár értékben szétosztogatott prémiumaival tette az amerikai kormányzat. Magyarországon ez is inkább morális mint technikai kérdés kellene hogy legyen. 

A különös azonban a hétfői Magyar Nemzetben megjelent interjú (az MVM új vezetőjével), és ennek a cikknek az elolvasása után az, hogy az MVM-ből távozó, több milliárd forint meg nem válaszolt  kérdést maga mögött hagyó (Hagyó, értik!) BKV-ba igazoló Kocsis, és párja, korábbi helyettese, a BKV-nál feladat nélkül maradt Molnár László főtanácsadó, hogy az istenbe keres 42 millió forintot az adófizetők által életben tartott BKV főtanácsadójaként? 

Aki tudja a választ, ide írja, kommentbe.

Update: most derült ki, hogy Molnár úrnak a lakhatással sincs komolyabb problémája. 2. kérdés: havi félmillió forintért, Önök hol tudnának Budapesten villát bérelni?

Csak most derült ki számomra, hogy miért vált ténylegesen láthatóbbá a bűnözés Magyarországon. Noha mindig is előfordultak bűncselekmények, a többségnek flow-szerű élménye volt azzal kapcsolatban, hogy a rendőrök majd jönnek/mennek, és megoldják, felgöngyölítik.

Mi lett azonban mára? A bűncselekményeket nem szigorú rendőri eljárások, hanem egyre indulatosabb tüntetések, és felvonulások követik.

De miért nem dolgoznak a rendőrök? Hova tűntek? Eltűntek volna? Nem, dehogy tűntek el. Rendőröket lehet látni nemzeti ünnepeink idején, illetve a nagyobb tüntetések idején. Ott vannak a rendőrök, ők kapják a tojászáport, ők akadályozzák meg, hogy két egymással nem szimpatizáló csoport összeugorjon. Ennyi lett mára a rendőri munka: ma már nem hétköznapi bűncselekményeket oldanak meg, hanem politikai és eszmei csoportosulások békétlenségét tompítják.

Ezt nem én mondom, hanem a siófoki polgármester: "Ma Siófokon nincs bevethető erő". 

- "Hogy miért nincs - illetve miért csak minimális - Siófokon a rendőri jelenlét, az a 2002-es Erzsébet hídi zavargásokra vezethető vissza, amikor a hídfoglalók ellen a Siófokon tartózkodó készenléti egységet vezényelték fel Budapestre. "Azt hittem másnap visszajönnek" - mondta csalódottan a polgármester, viszont azóta is hiába várják vissza a rendőröket. A siófoki rendőrkapitányság emeletei azóta is üresek, a laktanya kihalt."

Ezek után találomra felütöttem a google-t, és jéé, miket találtam: 2006 őszén, a Gyurcsány-kormány ellenes tüntetők ellen baranyai és ki tudja még, hogy az ország milyen szegleteiből származó rendőröket vetettek be, akik a világvárosban egyébként annyira sincsenek otthon, hogy elbizonytalanodnak, sőt, eltévednek. Hát így nem lehet otthon a bűnt megelőzni, és nem lehet igazi bűnözőkkel foglalkozni.

Vidéken meg mi marad? A bűnöző, aki nap nap után látja, hogy a rendőrség tehetetlen, és egyre gyengébb. És ahogy az alkalom tolvajt szül, úgy a bűnöző az ilyen helyzetet - ne legyen kétségünk - kihasználja.

Mi következik ebből? Hát az, kedves világvárosi polgártársaim, hogy azok a szélsőségesek, akik most legnagyobb hévvel golyókat és erős rendőrséget követelnek a gengszereknek, magukba nézhetnének, mert ha nem is teljesen, de ők is tehetnek arról, hogy a rendőrség nem azzal foglalkozik, amivel kellene.

Kedves nem bűnözők: Erőt, energiát vontok el a falusiaktól, a vidékiketől, a fővárosiaktól, az uborkatermesztőktől. Demokratikus főpolgármesterként azt mondom, hogy felvonulni és tüntetni is lehet, de hogy hogyan és mikor, arról el kellene gondolkodnotok.

Illetve nem verték meg őket. Pontosabban egyet megvertek, a másik meg - mondjuk úgy -  kiprovokálta az inzultust. Az Index is beszámolt róla, hogy a múlt hét vége nem volt sikeresnek tekinthető az ellenőrök számára, egy nőt fellöktek, egy másikat meg leütött egy pszichopata.

Az első klasszikus eset: a bliccelő a Kodály köröndön az ellenőr mellett akart elsomfordálni. A jegy nélküli utast abban a pillanatban nem hajtotta más, csak a túlélési ösztön: ki innen. Ilyenkor az ellenőrök - amúgy teljesen szabálytalanul - azt játszák el, hogy a jegy nélküli utas elé állnak, és úgy csinálnak, mintha az szándékosan menne nekik, holott az ellenőr mozgó falat képez a delikvens elé, így mozgási szabadságában akadályozza.

Ha ezután az ellenőrt a bliccelő fellökte, mindkettő magára vessen. Mindenesetre bliccelőnk óriásit hibázott, mert ugyanakkora büntetésre számíthat, mint a következőben tárgyalt bliccelő. És ez nem fair.

A másik esetben egy eszét vesztett ember - azután hogy sem jegye, sem bérlete nem volt, és még csak leszállni sem volt hajlandó az 1-es villamosról - a munkáját végző -  és a jelek szerint inkább béke párti - ellenőr után sietett és még a járművön leütötte. Erre igazán nem is lehet mit mondani, csak hogy félelmetes, hogy ilyen pszichopatákkal van tele a város.

Maguk megütöttek valaha ellenőrt?

A világ legveszélyesebb városa Caracas, ahol 100.000 emberre évente 130 gyilkosság jut, olvasható az amerikai Foreign Policy szeptemberi cikkében, ami annak tükrében rémesen nagy szám, hogy a második helyezett New Orleans-ban illetve Cape Town-ban (Fokváros) is 100.000 lakosra 67-62 emberölés jut évente. Ezek helyi statisztikák, a valós számok ennél magasabbak lehetnek.

A Népszabadság által közölt elrettentő cikk szerint Latin-Amerikában vannak a legveszélyesebb városok, olyannyira, hogy Rio de Janieroban a legtöbb (?) utcagyerek a 18 életévét sem töltheti be, mert addigra meggyilkolják. Rioban 10-15 évvel ezelőtt rendőrökből olyan osztag (tropa de elite) alakult, amely korrupt rendőröket és bűnöző gyerekeket gyilkolt, hogy megtisztítsa az utcákat.

 

A videón Brazília (elsősorban Sao Paoloban működő) legszervezettebb bűnszervezetének, a PCC-nek (Primeiro Comando da Capital) sajátos ünnepe látható, a képeket DVD-n, provokációs céllal, a helyi bűnöldöző szerveknek is elküldték.

Külön szólunk Pápua Új-Guineáról, amelynek 254 ezer fős fővárosában (Port Moresby) 100.000 főre évente 54 gyilkosság jut. Oda sem merészkednénk. 

Na, és mi a helyzet a békés Európában? Bécs és Genf a legbiztonságosabb, és noha Budapest is szerencsés helyzetben van, hogy az ember éjszaka egyedül is sétálgathat, anélkül, hogy félnivalója lenne, nem árt óvatosnak lenni: tavaly a befejezett emberölések száma összesen 17 volt, amely ugyanakkor az előző évhez képest (30) jelentős csökkenés.

Geszti Péter a Gödör Klub egyik oszlopának támaszkodva, révedezve az eget nézi, az agya közben rendíthetetlenül kalapál, hogy a kamerának megfogalmazza, mi a baja ezzel az országgal és a politikusokkal.

Geszti a révedezéssel nincs egyedül, Gerendai Károly és Bródy János is ugyanezt teszik. Egy víziót látnak ők: október 4-én százezer ember az Andrássy útra vonul, hogy a kirekesztés és az erőszak ellen demonstráljon.

Az ötlet amúgy tiszteletre méltó: akiknek elegük van abból, hogy nemzeti ünnepeink környékén - plusz tv-ostrom évfordulói - a fővárosban maszkos, bomber-dzsekis, futballhullingánok kukákat, autókat rugdalnak szét, rendőrségi járműveket gyújtanak fel, azok fogjanak össze, és mutassák meg, hogy az utca nem a rendbontóké, hanem az ország lakosaié. Az összefogáshoz még egy izé is alakult Tarka Magyar néven, itt a blogjuk, emitt meg az alakuló sajtótájékoztatójukról egy cikk.

Ami mégis kínossá teszi a megmozdulást, az a körítés. Gesztiék százezer emberre számítanak, nem többre, és nem is kevesebbre. Noha Nagy Ívű Gondolat százezer embert az utcára álmodni, de egyre kevésbé látom, hogy miért vonulna az utcára nemhogy százezer, de akár csak tízezer ember is.

Való igaz, hogy rendszeres időközönként rendbontók járják a Hősök tere és a Szabadság tér közötti szakaszt, de nekik nem a tarka Magyarországgal van bajuk, hanem mint azt Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért elnöke éles elmével megvilágította, egyszerű köztörvényes bűnözők randalírozásáról van szó. Törnek, zúznak, mert többségüknek törni, zúzni jó buli, és nem riadnak meg attól sem, ha néhány éjszakát őrizetben kell tölteniük. Ez tehát rendőrségi ügy.

A hiányzó logikai láncszem a júliusi melegfelvonulás, amelyet szintén minősített bűnözők támadtak meg pusztán azért, mert melegekről volt szó. Ezen a megmozduláson magam is részt vettem, és elmondhatom, miközben a záporozó tojásokat kerülgettem azon járt az eszem, milyen jó lenne, ha nem ezren, hanem százezren vonulnánk a melegek és mindannyiunk gyülekezési jogának védelmében. Ide nyúlnak vissza Gesztiék is.

Gesztiék révedezése érthető: három hónappal a tüntetés után már némi magyarázatra szorul a megmozdulás. Magyarázatra szorul továbbá az is, hogy ha tiltakozni akarnak, miért nem csatlakoztak Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által rittyentett chartás felvonuláshoz, amit közismert utcai balhézók szintén megtámadni készültek.

Ja, hogy Gesztinek Gyurcsánnyal és a politikai elittel is baja van? Éppen Geszti Péternek és Gerendai Károlynak, Bródy Jánosnak? De hát nem ők azok, akik Gyurcsány Ferenc aktív közreműködésével megalakították a Szeretem Magyarországért Mozgalmat? Honlapjukon még mai is vezető hír, hogy Gyurcsány náluk járt.

És az állami megrendelések idején sem volt még baj a politikusokkal? A buli színe már nem piros?

Persze tiszta, a megmozdulás nem Gerendaiékról szól, de akkor meg hogy gondolták a szervezők? Az eseményt azokkal az arcokkal akarták eladni, akik politikai kapcsolataik felhasználásával gazdagodtak meg, hogy aztán igaz emberként a kamerába mondják, mi a bajuk a politikusokkal?

A Gyurcsánytól való elhatározósdi Gyurcsánynál kezdődik, de nem Gyurcsánynál fejeződik be. Nehéz higgadtnak maradni, ha Geszti Péter mint a politikától elhatárolódó, és az utcáért aggódó civil, helikopterből vezényszóra színes táblácskákat emelgető embereket fotóz. Csak nem a jövő évi ARC-kiállítás reklámfotója készül? Mi ez az őrület?

Ha Gesztiéket, Gyurcsányékat, a helikopterből fotózott százezres tömeget lehámozom, egy megkésett civil megmozdulás marad mindenféle hazudozás százezerekről, és csilicsálé faszkodás nélkül. Sima ügy, amelyhez ha Geszti, Gerendai is csendben csatlakozik, senki egy rossz szót nem szólna.

Lomb utca, XIII. kerület, nyelvöltő ház.

Kertem, milyen jól indult. Az EB idején jó volt odajárni, aztán ők is olyanok lettek, mintha a vendégek nekik tennének szívességet.

XVI. kerület, Csömör felé.

VI. kerület, Spájz. Végre egy kurva jó hely, ahol isteni töpörtyű és Tiramisu kapható. A képen Rozika.

Miért jó a Margitsziget? Mert egzisztenciától, iskolázottságtól és kortól függetlenül lehet inni a világváros lakóival és turistákkal együtt.

BKV-s ismerőseim szerint Vitézy Dávid (a közlekedési vállalat független, de a Fidesz által terelgetett felügyelőbizottsági tagja) pszichopata, továbbá homoszexuális, ráadásul még mindig az anyjával él, nem jó ember. Nyilvánvaló, hogy a BKV-s ismerőseim Vitézy Dávidot nem nagyon kedvelik, azonban szakmailag nem tudják, ezért emberileg dehonesztálják.

De miért ez a huszonéves málé szúrja ennyire a hatalmas BKV szemét, kérdezheti joggal bárki.

Vitézy BKV-figyelőhöz hasonlóan ráérzett arra, hogy a budapestiek ma a legeslegjobban a BKV-t gyűlölik, így egy-egy BKV-t kritizáló témával könnyű népszerűségre szert tenni, és pillanatok alatt tízezrek állnak a nyilatkozó pártjára, még akkor is, ha amúgy nincs igaza.

Magánemberként hidegen hagy, hogy Vitézy milyen technikai észrevételt tesz, és hogy milyen buszsűrűséget képzel el, meg arra is teszek, hogy kinek milyen gondjai vannak a BKV-s ellenőrökkel, biztonsági őröknek látszó tuskókkal, stb, és az sem érdekel, hogy ki vezeti a BKV-t, mert az egész cégestűl, bunkó alkalmazottostul, féligazságokat közlő, vagy teljesen jogosan felháborodó utasokkal együtt mind rólunk szólnak.

Arról van szó, hogy mi, világvárosiak, milyen aljasok, bénák, szellemtelenek vagyunk. Szegény Vitézy is, nézzék, ahogy a rhinotillexomániásokhoz csatlakozva, az orrát túrja, ahogy bambán figyel, mintha csak magunkat látnám.

Alig csak néhány hónapja annak, hogy Uj Péter és Szily László a Tékozló Homáron gratuláltak a teszkónak azért a frappáns megoldásért, hogy a bevásárlókocsikat földelik, mára azonban mintha visszautaztunk volna az időben, sajnos ismét csípő, rázó bevásárlókocsikról kell beszámolnunk. A múlt héten a Váci úti teszkóban ráztak a kocsik.

Abban biztos vagyok, hogy műszálas pulóver már mindenkit megcsípett, de arra is fogadást mernék kötni, hogy a legtöbbünk találkozott már olyan bevásárlókocsival, amely megrázta.

A múlt pénteki bevásárláson azonban nemcsak rázott, de kifejezetten fájdalmas áramütésnek éreztem minden egyes pillanatot, amikor a fémkerethez hozzáértem. Hova tűnt az innováció, mi lett a földelő bevásárlókocsikkal?

Elméletem szerint a kocsi azzal a kerékbe beakadt hajcsomóval volt veszélyesebb a többinél, amely a képen gyönyörűen látszik.

Ha jól figyeltem, a szombati meleg büszkeség (méltóság) menete után a következő szempontok jelentek meg.

- Ne vonulhassanak fel a melegek!

- Az Andrássy úton ne vonulhassanak fel a melegek!

- Tollboás, dildós, félmeztelen, meleg partiarcok ne vonulhassanak fel!

- Bárki felvonulhat, de a mostani fenyegetés miatt inkább mégse legyen meleg felvonulás!

- A melegek felvonulhassanak, de az ellentüntetést és/vagy a dobálást ne engedélyezzék!

- A rendőrök engedélyezzék a felvonulást, de jobban el kell szeparálni a két tábort!

- A rendőrök válasszák külön a két tábort, de ne ennyi pénzért, hanem sokkal kevesebért!

- A melegek szabadon felvonulhassanak, és szabadjon őket megdobálni, megverni!

- Tiltsák be a homoszexualitást!

- Tiltsák be az utcai rendbontást!

- Tiltsák be a nácikat!

- A homoszexuálisok a jövőben heteroként éljenek!

- A heteroszexuálisok a jövőben homoszexuálisként éljenek!

- Alakuljon mozgalom, amely megvédi a bántalmazottakat!

- Egyéb

Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány barátom még a nagy szavazás előtt az 1-es verzióra tette voksát, és holott még aznap korrigált, szavazni azonban sajnos csak egyszer lehet. Gábor, bocs.

A Főpolgármesteri Hivatal napok óta lázban ég, hogy megtudjuk végre, mit vár a világvárosi polgárság tőlünk. Egyedül dönteni ebben a parázs kérdésben nem merek, ezért kérek mindenkit, szavazzon.

A győztes verzió a világváros jövőjét szolgálja.

 

Azt még tételesen bizonyítva nem láttam, hogy egy-egy politikus átlagosan, milyen hasznot hajt a társadalomnak, de feltételezem, hogy közöttük is vannak olyanok, akikről a hasznosság kimutatható, az, hogy politikusi létüknek volt-e értelme.

Ilyen politikust most kapásból sajnos egyet sem tudok megemlíteni, úgy értem, magamon kívül. A múlt héten ilyesmiken gondolkodtam, mivel barangolásaim során szociális környezetben két politikusba is belebotlottam.

Ezen a képen Steiner Pál szocialista képviselő látható, amint a Margitsziget egyik kocsmájában a város ügyes-bajos dolgait megbeszéli valakivel.

Steiner régebben az V. kerület polgármestere volt, de hiába is erőltetem az agyamat, nem jut eszembe róla más, csak annyi, hogy bukása után a fővárosi közgyűlés szocialista frakciójának lett a vezetője. Ez sajnos azonban a társadalom szempontjából nagyon sovány. Igaz, a google szerint a legfelsőbb bíróval együtt menóragyertyát is gyújtott, de ez így nálam csak fél pontot ér. Steiner társadalmi hasznossága = 0.

A Váci út egyik kávézójában pillantottam meg Kolompár Orbánt, a Fidesz egyik politikusát az OCÖ elnökét. A széles férfiú egyedül érkezett, és ebédjével udvariasan megvárta, amíg társa nem csatlakozik hozzá.

Kolompár Orbán nem fővárosi politikus, de a budapesti politikai életben ügyesen mozog, amit azzal bizonyított, hogy a Magyar Gárda nevű szervezet feloszlatásáért indított perbe belecsöppent. Tele volt vele a sajtó, ahogy az OCÖ elnöke a tárgyalóterembe igyekszik befele. A legfrissebb akciója, hogy a köztársaság törvényeivel hadilábon álló borsodi települések segélyezési rendszere miatt tanácskozást hívott össze. Mivel ezek társadalmilag mérhető cselekedetek, ezért értékeljük őket, de nem dőlünk be a médiának, ezért szűrjük az binfromációt, és úgy állapítjuk meg: Kolompár társadalmi hasznossága = 2

A társadalmi hasznosság értéke - mint azt mindenki tudja - egy szörnyen bonyolult számítás eredménye. A skála 10 fokozatú, a leghasznosabbak 10-es, a legkevésbé hasznosak 1-est kapnak. A 0 az 0.

Kérem kedves olvasóimat, amennyiben társadalmilag hasznos vagy kevésbé hasznos politikust látnak, fényképezzenek és küldjék el a bpfopolgarmester kukac gmail pont hu címre.

Az elmúlt napokban három világrengető hír járta be Főpolgármesteri Hivatal folyosóit. Az egyik, hogy a 4-es metró melósai a Baross tér lezárt részén valamilyen munkafolyamat lezárását focizással ünnepelték. A munkások délután háromkor kezdték, és egy órán keresztül rúgdosták a labdát. Két csapat egymás ellen, kapura, ahogy kell. A metró építkezés nem ezen az egy órán fog elcsúszni, úgyhogy ezzel a kérdéssel most nem foglalkozott a kabinetem.

Elmerengtem, hogy a melós ember ma már csak olyan, hogy nem kocsmába jár, hanem sportol, ami az egészséges és kulturált életfoma híveinek jó hír. De nem így a következő kettő.

A Fidesz a szocialista párt után, amely egyszer már olyan nagyszerű politikust adott a belvárosiaknak, mint Steiner Pál, ezúttal maga is bebizonyította, hogy egyetlen egy olyan embert sem tud kiállítani, aki ne hülyülne meg a belváros élén.

Kollégám, Rogán Antal, és magyar gárdás érzékenységű jegyzője, Rónaszéki László, a belvárosban nem kívánatos élvezeti szernek nyilvánították az alkoholt, Budapest egyetlen működő, hetente tízezer embernek kikapcsolódást jelentő parkjában, és az infrastruktúráját jelentő Gödör Klubban.

A parkban heverők, beszélgetők, nevetgélők zavarják a parkon túl húzódó házak lakóinak életét, állítja a jegyző. Tényleg, ezt mondta, nem vicc. Nekem egyből a Kultiplex jutott eszembe, amelyet szintén az ott élőkre hivatkozva zárattak be. Persze ferencvárosi liberális polgármester kollégám - meggyőző helyzetismeretről tanúskodva - ott másként csinálta, és úgy intézte, hogy biztonsági őrök rohanják le a helyet, hiszen bármi megtörténhetett volna.

A gödör és körülötte lévő park is évek óta, eddig nagyjából háborítatlanul működött. Tény, hogy az elmúlt két évben olyan sokan kezdtek odajárni, hogy a lépcső tetejéről húsz percbe is beletelt, míg az ember eljutott a wc-ig. Városházi pletykák szerint az önkormányzat mobil wc-kel próbált a helyzeten segíteni, de a műanyag falú wc-k annyira felhangosították a bennük csücsülők szellentéseit, hogy ezt a lakók mostanra megelégelték.

Elismerem, a parkkal és az odajárókkal valamit már kezdeni kellett. Képzeljék csak el: egy politikus számára, milyen ijesztő az, hogy a 13 évesektől az ötvenes korosztályig, naponta ezrek szabadon gyülekeznek, nincsenek szabályok, mégis mindenki békésen megfér egymás mellett! Budapest egyetlen működő közparkjának megfojtásáért külön is gratulálunk, és ha majd egyszer ezek a barátságos fiúk újrakezdik, reméljük, a FASZKORBÁCSOT az elsők között Antalnak lóbálják be.

És milyen véletlen, a harmadik hír is a saját maga penészbe öltözött karikatúráját alakító Rogán Antalhoz köthető, aki úgy tűnik, elhatározta, hogy a kulturált létformának végre ad egy elemi erejű pofont. Sikerült a kortárs művészekbe is belerúgnia, ugyanis a kerület néhány napon belül megszünteti az egykori Stúdió Galériát, amely egy éve Labor néven működik.

Amennyiben tiltakozni szeretnének, úgy csütörtökön megtehetik a kerületi képviselő-testület közmeghallgatásán, illetve pénteken, a Képíró utcában, a Laborban szimpátiatüntetésen is kifejezhetik egyet nem értésüket az V. kerülettel.

Azt megfigyelték, hogy amióta az SZDSZ szerint még az idén új választások következhetnek, ami Gyurcsány Ferenc és az MSZP totális bukásához vezethet, a hatalom mintha direkt szivatná az SZDSZ háttérbázisát. Egyszer betiltották az úgynevezett melegfelvonulást, most meg az ORTT a Tilos rádiót szopatja.

Ha Demszky Gábor lennék, Fodor Gábort felhívnám, és azt mondanám neki: Te Gabi, figyelj jól, mi most itt erősen nyomás alatt vagyunk tartva. Mit szólsz, hogy szavazóink egy nap alatt két fronton is kellemetlen helyzetbe kerültek? Nem hívnád fel a Ferencet, hogy menjen a kurva anyjába meddig tart a háború?!

Estére aztán a budapesti rendőrfőkapitánynak megjött a józanabbik esze (khm), és a tiltó határozatot visszavonta, de az SZDSZ-nél mostantól jobb, ha mindenki tudja, már más szelek fújnak a politikában.

Azt írja az Index, hogy a szabadon élő városi galambok túlszaporodásának kezelésére készített javaslatot a Főpolgármesteri Kabinet. Miután ezen a blogon már én is foglalkoztam a kérdéssel, ideje volt hát, hogy hivatalosan is kijelentsük: "egyre nagyobb problémát okoz Budapesten is a galambok elszaporodása".

Kicsit szétnéztünk hát a szélességi körünkön, és mit tapasztaltunk? A galambtúlnépesedés ellen Prágában fogamzásgátlót adnak a galamboknak, Londonban tiltják az etetésüket, Németországban vándorsólymok telepítésével próbálják kezelni a problémát.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Fővárosi Állategészségügyi Állomás bevonásával felmérést készítenek a budapesti galambállományról, a túlszaporodás mértékéről és a lehetséges megoldásokról.

Már a tökéletes kezdetből is tudható, mit történik majd ezen a téren a világvárosban. A kabinetem előterjesztést készít, amelyet a műemlékvédelmi és városképvédelmi bizottságtól kezdve a pénzügyi bizottságig mindenki végigtárgyal. Aztán a közgyűlésben - hatalmas médiaérdeklődésre számítva - kialakulnak a blokkok. A szocialisták szerint a galambokat csak kitelepíteni kellene, a szabaddemokraták a galambok élethez való egyetemes joga alapján egyenjogúságot követelnek majd, a Fidesz természetesen a galambok befogadása és átnevelése mellett kardoskodik majd, a kereszténydemokraták Isten segedelmében bíznak majd, végül pénz hiányában pedig lekerül a napirendről a javaslat.

Először azon botránkoztam meg, amikor a liberálisnak gondolt Kendermag Egyesület tavaly Nemzeti Legalizációs Népgyűlést hirdetett. Nem is gondoltam rá többet, de a múlt vasárnap ismét megnyúlt az arcom, amikor a még híresebben liberális Geszti Péter és az ARC nevű állami reklámügynökség Nemzeti Vágtát szervezett. Eképpen gondolkodtam magamban: Ha már a liberális támogatóink is a nemzet felé fordulnak, és nemzetben gondolkodnak, hogyan védhetném meg én egyedül a liberális világvárost? 

Aztán tegnap szerencsére visszatért a hitem, mert találkoztam a leghíresebb liberálissal, György Péter esztétával, egykori matávos megmondóemberrel, aki szerdán a Lehet más a politika című előadáson, az ELTE-n végig azzal cukkolta a láthatóan megroggyant Elek Istvánt, Orbán Viktor egykori miniszterelnöki főtanácsadóját, hogy Európában egyrészt már nincsenek nemzetállamok, másrészt - talán éppen ezért - a globális kérdésekre nemzeti válasz nem adható.

Az egész beszélgetés szürreális, meglátásom szerint azért, mert az urak ugyanazon fogalmak alatt mást-mást értettek a disputa során, amelynek a lényege röviden az, hogy az ország úgy nemzetileg, mint globálisan is válságban van, a hogyan továbbra viszont senkinek sincs jó válasza. Persze válaszok születtek: pl egyesek szerint annyira jó lenne visszatérni a mobiltelefon nélküli szellemvilágba, szerintem meg nem.

Visszatérve a nemzetre, amely a jelek szerint a világvárosban is tehetetlen. Van ugyan neki vágtája, népgyűlése, alkotmányozó testülete, múzeuma, de a problémákra megoldása nincs. Már már elkeseredtem, és akkor Baló György, a tegnapi beszélgetés moderátora feltette a nemzet világvárosát a következő időszakban leginkább foglalkoztató kérdést: Miért zárják le két évre a Margit hidat, amikor szerinte fél év alatt is felújíthatnák?

Mit tehet ilyen esetekben a nemzet? Ki segít rajtunk, nekünk? Az én javaslatom abban a pillanatban megfogalmazódott: Az egyre inkább nemzetivé váló ARC.

Beismerem, az ötlet nem az enyém, hanem a kormányé, amely erre jól rá érzett, és romapolitika helyett az ARC-ot azzal bízta meg, hogy romák fejéből buborékot gyártva - a nemzeti költségvetésből - hajót, házikót, rétet photoshoppoljon plakátokra. Miért ne lehetne az ARC-ot a Margit híd felújításához is mozgósítani? A Margit híd felújítása helyett egyből lenne Nemzeti Margithídátfutó-verseny, aztán a későbbiekben a költségvetési hiány csökkentését kiválthatnánk Nemzeti Gazdálkodj Okosannal, és remélem Gesztiék fejében már ott sorakoznak a jobbnál jobb ötletek.

Hogy ez mibe kerül a nemzetnek? Isten bizony mondom, semmibe, sőt. Íme a főpolgármesteri javaslatom: A nemzet is igényt tarthasson a befizetett személyijövedelem-adó 1 százalékára. 1 százalékot kapnak a civil szervezetek, 1 százalékot az egyházak, 1 százalékot a nemzet. Ez utóbbit egyenesen a Nemzeti ARC Akció Reklámügynökség bankszámlájára lehessen befizetni. Azután lenne itt csak nemzeti jó kedv.

Más kérdés, hogy Geszti Péter 100 milliós adósággal (Akció reklámügynöksége révén), hogyan pályázhat sikeresen költségvetési pénzekre.

Igazán kellemes meglepetés ért az elmúlt napokban, amikor a világváros frekventáltabb aluljáróiban közlekedtem. Valami újszerű érzés fogott el, a szokásosnál nagyobb biztonságban éreztem magam. Szeretek a dolgok végére járni, ezért megfigyelőállást foglaltam el, hogy az okokat kifürkésszem, és körbepillantottam.

Amióta főpolgármester vagyok, könnyebben tájékozódom a világ dolgaiban, így szinte azonnal szemet szúrtak a körülöttem álldogáló rendőrök. Fiatalok, fiúk, lányok vegyesen, kellemes színű kék ingben vigyáztak, miközben nem a világváros polgárait méregették, hanem egymással beszélgetve töltötték idejüket.

Már egészen hozzászoktam a látványukhoz, és a biztonságérzethez, amelyet a rendőrök adnak, ezért  is zökkentett ki a nyugalmamból, hogy egyiküket a metrólejárónál, a mozgólépcső tetején pillantottam meg abban a pózban, amelyet az ellenőrök szoktak felvenni morcosabb napjukban. Rendőrök ellenőrzik a jegyeket? Ki vigyáz a rendre?

Sajnos ma már bárkit felvesznek ellenőrnek. Ha a BKV-nál létezik egyáltalán humán erőforrás menedzsment, és létezik valamilyen előzetes rosta, meglehetősen rugalmasan kezelhetik a feltételeket. Vagy arról van szó, hogy a BKV jobban fizet, mint a BRFK?

Ezen a forró, májusi napon egy jó hírrel kezdem: hamarosan újból megnyit a világváros legcsodálatosabb kávézója a Lánchíd lábánál, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Sándor Palotára.


Sajnálatos módon a kávézó működtetői nem örökre, hanem csak ideiglenesen kaptak engedélyt. Ugyanakkor, ha rajtam múlna, a Havas-család érdekeltségébe tartozó építmény nemcsak megmaradhatna, de az alapokat is megemeltetném a Lánchíd korlátjának szintjéig, hogy a kávézgatók azokat is láthassák, akik a hídon közlekednek.

A balatoni lángosos bódék stílusában épült, egyszerűségében zseniális, hullámtetős, és amint az a következő képeken is látszódik, a környezetébe tökéletesen bele simuló tákolmány építmény, világvárosunk egyik büszkessége, jelképe, noha tisztában vagyok azzal, hogy vannak olyanok, akik szerint a fabódé nem illeszkedik a világörökség részének kikiáltott környezetbe. Én azonban főpolgármesterként tudom, enélkül az épület nélkül Havasék a fővárosiak szegényebbek lennének. Nem beszélve azokról turistákról, akikre a híd lábánál jön rá a szükség. Ők akkor hugyozzák le a hidat?! Na ugye.

Szenzációs galériát talált Lica, az Index gazdasági rovatának újságírója, egyben  a szerkesztőség egyetlen görögszurkolója. Amint az kiderül, a világon sehol sem annyira kevés a választék mint Csádban, és nem annyira unalmas, mint az USA-ban, de a csodálatos ötlet és annak gyönyörű megvalósítása arra az időszakra összehoz minket, amíg a képeket nézegetjük.

Mi kerülne egy magyar család asztalára? Kenyér, zsemle, kifli, pogácsa, trappista sajt, ementáli, pálpusztai, teavaj, margarin, paradicsom, paprika, retek, hagyma, póréhagyma, alma, körte, narancs, káposzta, turista szalámi, pick szalámi, sonka, zalai felvágott, kolbász, szalonna, mustár, kechup, túró rudi, epres joghurt, tejfel, tej, ásványvíz, Coca cola, Fanta, fehérbor, vörösbor, sör, unicum, pálinka, bab, hajdina, koktélparadicsom, pizza, szotyi, citrom. Természetesen az összes ételt tudom, ami az asztalra kerülne, de a játék kedvéért arra kérem az olvasókat, hogy írják le, amiket ők tennének az asztalra.

Az ötleten felbuzdulva én is lefotóztam a táplálékomat, amelyet A Főpolgármesteri Hivatallal szemben, a népszerű Castro bisztróban fogyasztottam el.

A Főpolgármesteri Hivatalban gyakran érzem azt, hogy állatokkal vagyok körbe véve, de ezt persze csak átvitt értelemben értem, hiszen a valóságban emberek és hivatalnokok vesznek körül.

Ugyanakkor főpolgármesterként felelősségem teljes tudatában kijelenthetem, hogy városomban, rendszertanilag igazinak számító állatok is élnek, a legapróbb teremtményektől az igazi, embernél is termetesebb lovakig mindent megtalálni.

Saját tapasztalatomból tudom, hogy az állatok alkalmasint könnyebben alkalmazkodnak a budapesti léthez, mint egy néhány ember, ugyanakkor sokkal kiszolgáltatottabbak is nekünk homo sapienseknek, ezért mostanában azon gondolkodom, hogy ideje lenne a traktoroshoz hasonlatos tiltótáblákat kirakni a világváros forgalmas pontjain, hogy állatok a világvárosba a jobb élet reményében ne jöhessenek be, mert a város ezeknek az ártatlan és szeretetre méltó lényeknek nem biztonságos.

Az elmúlt hetekben a városi létbe belerokkant, a legtöbbször emberek által elpusztított állatokat fotóztam szomorúan. Az ember és a természet harcának áldozatai ők, emlékezzünk rájuk a Turul szobornál.

Egy olyan városban, mint a világváros, vajon hova vezethet, ha nincs elég rendőr?! Budapest jelentős rendőrhiánnyal küszködik. A jól értesültek szerint 1300 rendőr hiányzik a világváros utcáiról.

Nem vagyok abban biztos, hogy a világváros rendőreit a legjobban szervezik vagy hasznosítják. Vannak olyan feladatok, amelyeket nyilván nem nekik kellene elvégezniük, például magánrendezvények biztosítása feltehetően a rendezők feladata lenne, nem a városé, de minden ilyen esetben vajszívűnek mutatkozunk.


Amit viszont látni lehet az az, hogy néhány rendőr elférne még az aluljárókban, több - közlekedési szempontból kiemelt - úton,  számos kereszteződésben.  Ha nem főpolgármester, hanem költő lennék, most sóhajtanék, és azt mondanám: Ott tátong a hűlt helyük. Nem kezdek konkrétumok felsorolásába, mert amit ide írnék, kizárt, hogy a teljes lista lenne, de talán egyszer majd annak is eljön az ideje.

A városon belüli átcsoportosítás helyett Tóth Gábor, budapesti rendőrfőkapitány és Bencze József országos rendőrfőkapitány azt találták ki, hogy a fővárosba vidékről vezényelnek rendőröket. A képeken a Deák téri aluljáróban Vas megyei rendőrök láthatók, akik március óta élvezhetik a fővárosiak vendégszeretetét.

Úgy érzem, nem várhatok tovább, és hazafias kötelességemnek teszek eleget, amikor itt, a blogomon felszólítom az ifjúságot, hogy ebben a vészterhes pillanatban álljanak be rendőrnek.

A rendőri hivatás embert próbáló feladat, ugyanakkor csupa derű. Amit ráadásként a rendőrség nyújtani tud: tekintély, megbecsülés, versenyképes fizetés, kényelmes szolgálati lakások, kellemes rendőrnők, extra juttatások, kiváló ismerkedési lehetőség: annak boldog tudata, hogy ha valakinek azt mondjátok, álljon meg és mondja meg a nevét, nem fog ellenkezni. Sőt, ahogy azt hallom, némi huncuttság is belefér olykor.

A hétvégén a világváros közigazgatási határán túl jártam. Apropos, Önök tudták, hogy a vidék egy óriási nagy pusztasággal kezdődik?

A láthatár egyenletes volta a dokumentumokhoz és magas épületekhez szokott szemnek pihentető. Sajnos a felhők egy ideje csak fájdítják cafatokra marcangolt szívemet, ezért igyekeztem felhőmentes képet találni.

Ismét szomorú kerékpáros haláleset történ Budapesten. A Hollán Ernő utcában, szerdán délután egy középkorú férfi esett le a biciklijéről. A mentősök hiába próbálták újraélszteni, a férfi sajnos elhunyt. Az eset fél négy körül történt, a kiérkező hatóság a férfit letakarta, majd - mint kiderült hosszas - várakozás vette kezdetét.

Eltelt egy óra. A mentősök dolguk végeztével elhajtottak a helyszínről, a letakart holttestet két rendőr őrizte.

A troli megállójában az emberek döbbenten érdeklődtek egymástól, mi történhetett, a  járókelők, amint meglátták a fekete fóliával letakart élettelen testet,  átmentek a túloldalra, de senki sem értette, mi történik.

Eltelt egy újabb óra, és a holttest még mindig a Hollán Ernő járdáján feküdt.  Eltelt a harmadik óra is, és csak ekkor érkezett meg egy orvosszakértő, aki megállapította, hogy a férfi valóban elhunyt. A halottszállítók fél hétkor tették be a holttestet a járműbe, ezalatt a három óra alatt úgy éreztem, ez hullagyalázás.

Nem akarok meghalni, legalábbis nem így, mert nem akarom, hogy a testemet órákig kerülgessék, és hogy órák teljenek el, amíg valaki elszállít. Az egykori biciklis pedig nyugodjék békében.

Május 1-je a munka ünnepe, amit a Főpolgármesteri Hivatalban nem dolgozással ünnepeltünk. Aznap volt időm, és körbenéztem a világvárosban, de mielőtt beértem volna Budapestre, szűkebb pátriámban, Budakeszin, a Fürst Autóbusz Szakszervezet majálisán ettem egy csodálatosan finom bablevest. 
Nem sokkal a bableves után szkanderversenyt izgultam végig. Jó látni, hogy egészséges és életerős ifjúság követi a mi generációnkat.

A Margitszigeten elszörnyülködtem, mert ugyan sokan jól szórakoztak, de sajnálatos módon csak kevesen dobták a szemetesbe a műanyag poharukat.
A világvárosban, a Sirályban, egy minikonferenciát hallgattam végig. A Társaság a Szabadságjogokért és a Kendermag Egyesület szakértői az illegális drogokról beszélgettek. Egyet kell értsek velük abban, és tulajdonképpen én sem értem, hogy felnőtt embereket, miért kell büntetni és börtönnel fenyegetni azért, mert füvet szívnak.

A Király utcában két csinos és szexi lány táncolt a járdán. Annyira jól éreztem magam, hogy ezennel a budapesti májust, saját hatáskörömben, a világörökség részévé nyilvánítom.

Történelmileg úgy alakult, hogy május 1-je teljesen értelmezhetetlenné vált minden világvárosi polgár számára. Ha jól tudom, ezt a napot már kizárólag csak a proletariátus, a kommunisták, és az MSZP tartja magáénak.

Tudják, sör, virsli és Korda György. Ilyenkor lehet azokat a szörnyű fényképeket készíteni munkában összeasztott testű férfiakról, nőkről, akik zsendülő szerelmekre és gond nélküliségre emlékezve alsógatyában vagy bikiniben kifekszenek a városligeti parkba.

Ezt megelégelve a Marom, úgyis mint a Király utában található Sirály presszó az idén május elsején szeretné a civil szférát megünnepelni. Lesznek fotókiállítások, beszélgetések, színház, minden, ami egy kulturális napra felfér.

Ezek a zsidók azonban olyan körmönfontak, hogy nem akartak titkolózni, hanem felháborító módon meg is hirdették az eseményt. Levelek mentek a világ mind a négy égtája felé, kapott belőle az origo, a Magyar Narancs, és a Magyar Nemzet is. Arcátlanság, gondolhatta ez utóbbi lap, Szenvedi Zoltán nevű újságírója és nem csak azt határozta el, hogy dafke nem megy el az eseményre, hanem még jól meg is írta a véleményét nekik, amelyet most itt közzétennék:

"Kedves marom-osok!
 
Köszi a tájékoztatást, de utálom ezt a zsidó-nemzsidó problematikát, én nem vagyok kíváncsi a kortárs zsidó kultúrára, viszont a kortárs kultúra érdekel, főként, ha abban emberek vesznek részt. Ellenben szarok a zsidókra, a cigányokra, a magyarokra, az arabokra, a hindukra, a japánokra és külön a kínaiakra. Szarok ezért rátok is. Csá"

Gondolom, ezekben a vérzivataros időkben, amikor teljesen alaptalanul vádolnak gyökérré vált publicistákat azzal, hogy antiszemiták, a Magyar Nemzetnek nem a legjobbkor jön túlképzett újságírójuk sarkos kijelentése: szarok a zsidókra. (életszerűtlennek tartom, hogy Szenvedi ugyanezt a levelet megírta volna, ha pl a kolozsvári magyar színház hívja meg)

Ugyanakkor ez a kijelentés attól egyáltalán nem válik elfogadhatóbbá, sőt, ez adja a borsát, hogy Szenvedi úr mindezt megtoldja azzal, hogy szarik a magyarokra is, meg a kínaiakra, és a cigányokra. Aha. Ha nem lennék ilyen felelős pozícióban, azt mondanám: anyád.

Mikor az életre gondolok, rögtön eszembe szoktak jutni a kurvák. Mivel főpolgármesterként elég gyakran gondolok az életre, így sokat vannak a fejemben a kurvák is.

Hova tűntek? Mi történt a Rákóczi téri kisöprésük óta. Olykor a főútvonalak mellett álldogáló lányokat látok, de a világvárosban bordélyházakba kényszerültek, illetve a külső kerületekbe, az út szélére.

Azon töprengtem, hogy a világváros belső kerületeinek lakói biztosan nagyon sokat boszankodnak, hogy alig találkozhatnak prostituáltakkal, ezért mélyen megérintett, hogy a lányok és futtatóik felfedezték maguknak a Nyugati téri aluljárót.

A Nyugati tér központi helyszín, ha vidékről a Budapestre érkezik az ember, nem kell sokat keresgélnie. Ha valaki külföldről például a villámgyors repülőtéri járattal esik be a központba, esetleg elnéz a világváros legnagyobb bevásárlóközpontjába, azonnal beleütközik a magyar kurvákba és stricijeikbe, akik színes kulturális foltjai világvárosunknak.

Onnan tudom, hogy kurvák, hogy valamelyik haverom szomszédjának a barátjának egyszer szexet kínáltak, és nem úgy értem, ahogy ennek a blognak a rajongói értik, mert hivatalomnál fogva szerintem nem minden nő kurva, de egyesek pénzt kérnek érte az biztos. Egy ilyen lányba esett bele New York-i kollégám, szegény, akinek úgy elcsavarták a fejét, hogy 4300 dollárt fizetett egy prostituáltnak, vagy ahogy a sajtó nevezi, luxuskurvának. Ez több, mint a budapesti főpolgármester fizetése. Elfogadhatatlan. Ezúton kérem a budapesti rendőrfőkapitányt, hogy legyen posztos rendőr a Nyugati aluljáróban is!

Ha értesülésem nem csal, a BKV a Budavári Sikló értékesítését tervezi. Ha 2. számú értesülésem sem csal, 3 milliárd forintot szeretnének érte kapni. A sikló - beleértve a földterületet is, amelyen siklik - a Budapesti Közlekedési Vállalat Zrt. tulajdonában van.

A jármű időjárástól és világválságoktól függően évente 500 ezer - 1 millió utast szállít, írja a wikipedia, amiből az következik, hogy a sikló, különösképpen a turisták körében, rettenetesen népszerű. Arról nincsenek megbízható információim, hogy a Sándor Palota fura ura, Sólyom László siklóval jár-e a munkahelyére, de cseppet sem csodálkoznék.

A siklóra a jegy cirka 800 forint, ez nem sokkal kevesebb mint amennyit például Párizsban kérnének el, hogy az ember felmenjen a Sacré-Coeurhöz, de a jegyárat drágának semmiképpen sem nevezném.

Vasárnap délután mindenesetre arra jártamban, a saját szememmel is meggyőződhettem a sikló kiváló állapotáról, a személyzet felkészültségéről, a hátsó wc diszkréciójáról, és a turisták kitörő öröméből, ahogy be illetve kiszálltak a járműből, rám is ragadt valamennyi.

Nem akarok nagy szavakat használni, de - Gellért és Margit személyében - a világváros egyik fő turistacsalogatójáról van szó, amelyben óriási lehetőségek rejlenek.