Ezen a forró, májusi napon egy jó hírrel kezdem: hamarosan újból megnyit a világváros legcsodálatosabb kávézója a Lánchíd lábánál, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Sándor Palotára.

Sajnálatos módon a kávézó működtetői nem örökre, hanem csak ideiglenesen kaptak engedélyt. Ugyanakkor, ha rajtam múlna, a Havas-család érdekeltségébe tartozó építmény nemcsak megmaradhatna, de az alapokat is megemeltetném a Lánchíd korlátjának szintjéig, hogy a kávézgatók azokat is láthassák, akik a hídon közlekednek.

A balatoni lángosos bódék stílusában épült, egyszerűségében zseniális, hullámtetős, és amint az a következő képeken is látszódik, a környezetébe tökéletesen bele simuló
tákolmány építmény, világvárosunk egyik büszkessége, jelképe, noha tisztában vagyok azzal, hogy vannak
olyanok, akik szerint a fabódé nem illeszkedik a világörökség részének kikiáltott környezetbe. Én azonban főpolgármesterként tudom, enélkül az épület nélkül
Havasék a fővárosiak szegényebbek lennének. Nem beszélve azokról turistákról, akikre a híd lábánál jön rá a szükség. Ők akkor hugyozzák le a hidat?! Na ugye.