Nem vagyok abban biztos, hogy a világváros rendőreit a legjobban szervezik vagy hasznosítják. Vannak olyan feladatok, amelyeket nyilván nem nekik kellene elvégezniük, például magánrendezvények biztosítása feltehetően a rendezők feladata lenne, nem a városé, de minden ilyen esetben vajszívűnek mutatkozunk.
Amit viszont látni lehet az az, hogy néhány rendőr elférne még az aluljárókban, több - közlekedési szempontból kiemelt - úton, számos kereszteződésben. Ha nem főpolgármester, hanem költő lennék, most sóhajtanék, és azt mondanám: Ott tátong a hűlt helyük. Nem kezdek konkrétumok felsorolásába, mert amit ide írnék, kizárt, hogy a teljes lista lenne, de talán egyszer majd annak is eljön az ideje.
A városon belüli átcsoportosítás helyett Tóth Gábor, budapesti rendőrfőkapitány és Bencze József országos rendőrfőkapitány azt találták ki, hogy a fővárosba vidékről vezényelnek rendőröket. A képeken a Deák téri aluljáróban Vas megyei rendőrök láthatók, akik március óta élvezhetik a fővárosiak vendégszeretetét.
Úgy érzem, nem várhatok tovább, és hazafias kötelességemnek teszek eleget, amikor itt, a blogomon felszólítom az ifjúságot, hogy ebben a vészterhes pillanatban álljanak be rendőrnek.
A rendőri hivatás embert próbáló feladat, ugyanakkor csupa derű. Amit ráadásként a rendőrség nyújtani tud: tekintély, megbecsülés, versenyképes fizetés, kényelmes szolgálati lakások, kellemes rendőrnők, extra juttatások, kiváló ismerkedési lehetőség: annak boldog tudata, hogy ha valakinek azt mondjátok, álljon meg és mondja meg a nevét, nem fog ellenkezni. Sőt, ahogy azt hallom, némi huncuttság is belefér olykor.
