Főpolgármesterként érzem, hogy nem szabad szó nélkül hagyni Budapest rettenetes levegőjét és a koszt sem, ami körülvesz minket, hanem tenni kell ellene. Én ezért is költöztem Budakeszire. A világvárosban viszont mostanában villamossal kezdtem közlekedni, és a következő megállapításokat tettem.
Ha egy járműre - például a villamosra - felszállok, megállok, a lábamat megvetem, megkapaszkodom, de aztán nem maradhatok egy helyben. Az utazás során többször is arrébb kell állnom és fogást váltanom.
Budapest főpolgármestereként tudom, hogy ha ilyenkor bármihez hozzáérek mindenhol milliónyi baktérium, bacilus, kórokozó ragad a kezemre, amik legvégül a szervezetembe kerülnek. Ráadásul, ha kapaszkodás közben fogásváltásra kényszerülök, az már megkétszereződött valószínűséggel, majd további három-négyszeresére is megnövelheti a fertőzés, megbetegedés veszélyét, amit ezek az apróságok okozhatnak nekem, és persze mindannyiunknak.
Azt is tudom, hogy a fővárosiak közel fele minden nap tömegközlekedési eszközzel, azaz BKV-n közlekedik. Kivéve persze a hétvégét, de akkor is elegen. Közülük a legtöbben legalább egyszer az utazás alatt megkapaszkodnak vagy más módon hozzáérnek a korláthoz, kapaszkodóhoz. Ezek szerint az egymillió utas a napi 4 millió utazás alkalmával legalább négymilliószor ér hozzá a korláthoz.
Megkérdeztem Regőczi Miklós BKV-s kommunikációs vezérigazgató-helyettes urat, hogy milyen gyakran törlik a kapaszkodókat, korlátokat a cégnél. Szerinte takarítási ütemterv szerint, de ez nem napi, hanem csak heti szintű korláttörlést jelent. A válasz ledöbbentett, mert így meghatványozódik a fogózkodóról ránk leselkedő veszély.
Nem tudom, hogy Antal úr távoztával sikerül-e valamilyen megoldást találni a problémára, de ha újraválasztanak, ígérem, világvárosi köztisztasági javaslatcsomagot készítek. Addig is húzzanak kesztyűt.